- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: Mezőgazdasági munkák
- Találatok: 11
Érdemes az alapoktól felépíteni, mert a kézi kaszánál a legtöbb nehézséget nem az erőnlét, hanem a rosszul beállított kasza, a nem megfelelő él vagy a hibás mozdulat okozza. Ha ez a három rendben van, teljesen más élmény vele dolgozni.
1. Először válasszuk ki a megfelelő kaszát
Általános fű- és rétkaszáláshoz én 65–70 cm körüli európai/osztrák típusú pengével kezdenék. Ez kezdőként jól kezelhető kompromisszum. A 75–90 cm-es pengék tiszta réten nagyon hatékonyak, de pontosabb technikát kívánnak. Bozótos, gödrös, köves, akadályos területre viszont inkább rövidebb és erősebb penge való.
A nyél legalább ilyen fontos. A markolat helyzetének a testmagasságodhoz kell igazodnia. Nem az a cél, hogy kaszálás közben mélyen görnyedj; enyhén előredőlő, természetes testhelyzetben kell tudnod a pengét a talajon vezetni.
2. A penge beállítása
Ez az egyik leggyakrabban elrontott rész. A felszerelt penge geometriáját úgy kell beállítani, hogy természetes kaszálóhelyzetben a penge talpa megfelelően feküdjön a talajhoz, és az él ne akarjon állandóan belefúródni a földbe.
A penge nyélhez viszonyított oldalirányú állása, az úgynevezett hafting angle szintén lényeges. Nagyon leegyszerűsítve: ha a penge túl „nyitott”, nagyot akar fogni és nehézzé válik a húzás; ha túlságosan „zárt”, kevés füvet vág.
Ezt érdemes majd a saját kaszádon konkrétan beállítanunk, nem általános centiméterértékből kiindulni.
- Részletek
- Írta: Administrator
- Kategória: Mezőgazdasági munkák
- Találatok: 11
A hagyományos európai kézi kasza fő része a kaszapenge, a kaszanyél, a markolat vagy markolatok, valamint a penge nyélhez rögzítésére szolgáló kaszakarika/bilincs és ék. A penge hossza feladattól függően változik: rövidebb penge előnyös gazos, egyenetlen, bokros területen, míg hosszabb pengével tiszta réten nagyobb fogást lehet venni.
A kaszánál a legfontosabb, hogy nem egyszerűen megköszörüljük a pengét. A hagyományos karbantartás két külön műveletből áll. A kalapálás (kikalapálás, pengetés) során a penge élének legkülső részét üllőn és kaszakalapáccsal vékonyítják, alakítják. Ezután kaszálás közben fenőkővel rendszeresen felfrissítik az élt. A fenőkő tehát alapvetően nem helyettesíti a helyesen kialakított, vékony pengeélt.
A kaszálás technikája
A jó kaszálás nem abból áll, hogy az ember nagy erővel „csapkodja” a füvet. A kasza pengéje laposan, szinte a talajt követve, íves pályán halad. A mozgás főként a törzs és a karok összehangolt fordulásából jön.
A kaszás általában enyhén terpeszben áll, majd egy széles, kontrollált ívben maga előtt vezeti a pengét. A penge egyszerre csak egy viszonylag keskeny sávot vág. Ezután egy kicsit előrelép, és következik a következő húzás. Jó technikánál a levágott fű rendre egy oldalra gyűlik, kialakul a rend.
Nagyon fontos a kasza beállítása is. A nyél és a penge egymáshoz viszonyított szöge, a markolat helyzete és a kaszás testmagassága meghatározza, hogy a penge hogyan fekszik fel a talajra. Rosszul beállított kaszával még kiváló penge mellett is kínlódás a munka.
Mikor érdemes kaszálni?
Hagyományosan sokszor kora reggel, harmatos fűben kaszáltak. Ennek gyakorlati oka van: a hűvösebb, nedves növényzet általában könnyebben és rendezettebben vágható, mint a délutáni, kiszáradt fű. Szénakészítésnél ezért gyakori volt, hogy a kaszálás hajnalban indult, majd a levágott növényt később terítették és forgatták.
A kézi kasza különösen jó magas fűhöz, réthez és bizonyos gyomokhoz. Megfelelő pengével és gyakorlattal akár derékig érő növényzetben is hatékony lehet. Csendes, nincs üzemanyag, és megfelelő technikával kevésbé fárasztó, mint amilyennek első látásra tűnik.